Állandó kiállítások

Magyarországi szárnyasoltárok, táblaképek és faszobrok gyűjteményének 1300 és 1500 közé keltezhető darabjai láthatóak.

A késő középkori faszobrok és táblaképek földszinti kiállítása az első emeleten, a királyi palota egykori tróntermében és a hozzá kapcsolódó két melléktérben folytatódik.

Lapidáriumunk a Magyar Nemzeti Galéria legkorábbi emlékeit őrzi: szobortöredékeket, szobrászi értékű épületfaragványokat, valamint sírkőtöredékeket a magyarországi kőfaragás 11. századi kezdeteitől 1526-ig.

A 19. századi gyűjtemény a Nemzeti Galéria első emeleti központi tereiben, két kiállítási egységben tekinthető meg.

Tematikus egységeként a múlt század fordulójától az 1920-as évek közepéig készült fehérmárvány szobrokból mutatunk be néhány jellegzetes aktábrázolás-típust remekeink közül.

Külön teremsor mutatja be Munkácsy Mihály munkásságát, valamint a nyomdokain haladó, realista irányzatot követő magyar festők művészetét.

A felújított, második emeleti központi termében a századfordulótól a második világháború végéig terjedő időszak legfon-tosabb alkotói és törekvései ismerhetők meg.

Az 1945 utáni magyar művészet története egymáshoz kapcsolódó generációk, művészcsoportok és egyéni utat kereső alkotók munkásságának a láncolatából áll.

A magyar és nemzetközi gyűjtemény újraegyesítését, valamint a Szépművészeti Múzeum újranyitását követően új helyszínen, a Magyar Nemzeti Galériában láthatók a múzeum 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményének legfontosabb remekművei. A mintegy 80 műtárgyat két, egymástól markánsan elkülönülő kronológiai egységben bemutató tárlat december 7-én nyílik meg.